Niklaus Emil Wirth, a svájci számítógéptudós, aki újév első napján távozott az élők sorából, kevéssel a kilencvenedik születésnapja előtt, rendkívüli hagyatékot hagyott hátra. Wirthot elsősorban a Pascal programozási nyelv atyjaként ünneplik, ám ez csupán egy állomás volt számos jelentős nyelv és kutatási projekte során. Emlékét egy aszteroida és egy számítógépes tervezési elv viseli, 1984-ben pedig elnyerte a számítástechnika legmagasabb elismerését, a Turing-díjat is.
Wirth 1934-ben született a svájci Winterthurban. Tanulmányait az ETH Zürichben végezte, ahonnan diplomát szerzett 1959-ben, majd később itt folytatta kutatásait is. Élete során több országban is tanult és dolgozott: Kanadában a Université Lavalban szerezte meg mesterdiplomáját 1960-ban, az Egyesült Államokban pedig a Berkeley-i egyetemen doktorált 1963-ban. Ezt követően négy évet töltött Kaliforniában, a Stanford Egyetemen, ahol két programozási nyelvet fejlesztett: az Eulert 1965-ben és a PL/360-at 1968-ban.
Részben ennek a munkának az eredményeként hívták meg az ALGOL 60 helyébe lépő ALGOL programozási nyelv következő verzióját tervező munkacsoportba. Az ALGOL-W nevű javaslatát Sir Tony Hoare brit informatikussal közösen mutatta be, bár végül ezt elutasították (Adriaan van Wijngaarden összetettebb javaslata az ALGOL-68 mellet döntöttek). Ezt követően Wirth kilépett a bizottságból, átírta azt, hogy valamivel kevésbé legyen kompatibilis az ALGOL-lal, és 1970-ben kiadta Pascal néven. A Pascal nyelv nagy sikert aratott, és még ma is használatban van (míg a túlbonyolított ALGOL-68 megbukott).
Az ALGOL-68 bonyolultsága új, egyszerűbb nyelvek, mint a C és a Simula-67 fejlődését is elősegítette.
Az ALGOL-68 bonyolultsága azonban megnyitotta a lehetőségeket új, egyszerűbb nyelvek, mint például a C, a Simula-67 és utódaik, a C++, valamint az ezekben megvalósított más nyelvek és operációs rendszerek sokasága előtt.
Nem túlzás azt állítani, hogy az ALGOL-60 minden későbbi programozási nyelvre hatással volt: a Delphi még mindig kapható, a Free Pascal projekt pedig most adta ki a keresztplatformos Lazarus IDE 3.0-s verzióját.
Bár az ALGOL-68 megbukott, bonyolultsága azonban olyan újabb, egyszerűbb nyelvek előtt nyitotta meg a lehetőséget, mint például a C, a Simula-67 és utódaik, a C++, valamint az ezekben megvalósított más nyelvek és operációs rendszerek.
Wirth 1976-ban fejlesztette ki a következő nyelvét a Modulát. Ezt később a Modula-2 váltotta fel. Ez a nyelvet kiegészítette a co-rutinokkal, azaz az együttműködő folyamatokkal, amelyek ma már számos modern programozási nyelvben, mint az Erlang, a Go és a Clojure megtalálhatóak. A Modula-2 az 1980-as és 1990-es években fontos szerepet töltött be.
Wirth két alkalommal is eltöltött egy-egy évet a Xerox PARC-nál Kaliforniában. Az ott látottak által inspirálva, Zürichbe visszatérve megalkotta a sokkal ambiciózusabb Oberon rendszert. Az Oberon egy programozási nyelv, egy ablakos fejlesztőkörnyezet és operációs rendszer egyben. Az Oberon rendszer jól példázza, hogy egy kis méretű szoftver is lehet rendkívül hatékony. A 2013-as kiadás belső, külső és systools archívumai összesen mintegy 4623 sornyi kódot tartalmaznak 262 kB méretben. Ez a teljes magkörnyezet. Oberon kézikönyv tartalmazza a Wirth-törvény néven ismertté vált mondatot, bár szerényen Martin Reisernek tulajdonítva: „Az Oberon rendszerrel szeretnénk megcáfolni Reiser törvényét, amelyet gyakorlatilag az operációs rendszerek minden újabb kiadása megerősített: „A nagy előrelépések ellenére a szoftverek gyorsabban lassulnak, mint a hardverek gyorsulnak.” Az Oberon rendszer további utódokat is inspirált, köztük az Oberon-2-t, az Oberon 07-et és a Component Pascalt.
Wirth 1999-ben vonult vissza, de még 80. születésnapja előtt visszatért, hogy kiadja a Project Oberon frissített változatát. Munkássága, nyelvei és eszközei, valamint a hatékony szoftverek iránti elkötelezettsége hatalmas hatást gyakorolt a számítógépes iparra (bár sok modern szoftvergyártó ebből nem sokat tanult). Bár Wirth már nem él, öröksége továbbra